Furi

Valaki köpött

Az ásványi anyagokban gazdag, pajkos savakkal és lágy utóízzel rendelkező vizek szénsavas formában látnak napvilágot. A „mentes” verzióból a bubikat utólag száműzik.  Ezt a tényt én is akkor tudtam meg, mikor melót kaptam a világ egyetlen szénsavmentesítő üzemében.

A folyamat egyszerű, de rendkívül emberigényes. Nem automatizálható.  Szóval a dolog úgy néz ki, hogy egy hatalmas, hűvös csarnokban padsorok százai között végtelen hosszú csőkígyók tekergőznek. A padokon ezernyi ember ül. Egy munkaállomás a következőképp fest: -tudom, az állomás nem is tud festeni, de most mégis-, szóval a jómunkásember ül a padon, előtte két kis lavór. Az egyikbe folyamatosan pumpálják a gyöngyöző vizet. A melós belefúrja a kis fejét a tálba, a szájába vesz annyi levet, amennyit csak bír. Természetesen hajháló van a búbján, mégiscsak fontos a higiénia. Fejét hátrahajtja, száját résnyire nyitja. Lassan, óvatosan levegőt ereszt ki a tüdejéből, át a folyadékon. 5 másodperc gargalizálás általában elegendő. Ezután a kezelt csarnokvizet fogszűrővel, nyálmentesen a másik lavórba bocsájtja. Innentől gyerekjáték az ügy, a kész termék palackozás után fogyasztható.

Egy ideig tetszett ez a meló. Pörgős, változatos, kihívásokkal teli. Igazi csapatmunka. Nagyon megható, mikor több ezer száj egyszerre bugyogtat örömtől kéjesen. Messziről úgy néztünk ki, mint a kis tollatlan, csuri madárfiókák, akik anyjuknak nyújtogatják pihés nyakicájukat. Beszélgetni egy kicsit nehéz volt munka közben. Egyszer nálunk járt a Televízió Medve is továbbképzést tartani.

De mint mindenhol, itt is történtek durva dolgok. Tanúja voltam, mikor az egyik kolléga a kiadós mákos-pacal ebéd után nem mosott fogat. Ebben az állapotban indult vissza dolgozni. Gusztustalan. Úgy felfordult a gyomrom, hogy nem bírtam többé visszaülni a sorra. Még ma is megborzongok, ha rózsaszín kupakot látok valahol.

buborekok

Satír

Viszolygok a magamutogató emberektől. Szerintem egytől egyig perverzek.

Először is kihúzom a kettes létrát, majd nekitámasztom a falnak. Felmászok rajta a párkányig, majd életem kockáztatásával a párkányon elkúszok a sarokig. Onnan átlendülök a vén diófa legvastagabb ágára. Aztán kiegyensúlyozok a lengedező ág végére. Erősen kinyújtózva, egy piszkavas segítségével már épp résnyire ki tudom nyitni a szomszédasszony fürdőszobájának ablakát. És akkor mit kell látnom?

Ott illegeti magát a tükör előtt meztelenül, szemérmetlenül az az erkölcstelen alak.

Pfejj. Fertő!

Miattad iszom, te állat!

Sokszor elhatároztam már, hogy alkoholt csak sebfertőtlenítésre fogok használni. De mit tehetnék, ha néha a lelkem is sebes? Félek a fejemben toporzékoló másnapi macskahadseregtől, de mégis megrizikózom a felelőtlenség teljes alkoholfogyasztást.

Fantasztikus érzés, mikor mindenki a barátoddá válik, minden hangszeren gond nélkül tudsz játszani, minden lány gyönyörű és bombasztikus tánctudásodnak köszönhetően az ismerkedés is meglepően könnyen megy. Lazulsz, zsibbad a szád, oszlanak a felhők a fejed fölül, csatakos vagy a boldogságtól. Mikor már nagyon csúszik a kép, az artikuláció kézen fogja a józan gondolkodást, és sértődötten a háttérbe vonulnak. A végtagok önálló életre kelnek, de a félmeztelen cimborák segítőileg támogatnak, hogy századjára is táncikálva, üvöltve hörögd el kedvenc zenéid refrénjeit. Egy agyatlan házibuliban a csúcsponton már mindegy, hogy velőkig ható rockzúzda vagy éppen Barbapapa dübörög a dobozokból.

Nagyon nem jó részegnek lenni. Amikor házi kevert pálinkafutás után a mellékhelyiségben vészeled át a kedvenc zenekarod koncertjét. Vagy mikor egy közepesen szar, de becsülettel végigivott koncert után, télen az éjszakai buszon dideregsz, s a kabátod gallérjára száradt vodkás nyál gátol az elalvásban. Mikor másnap délig emelgetik és kíméletlenül forgatják az ágyadat, közben az AC/DC – Túl sokat hánytam című száma zaklatja az agyadat. Mikor az egyik erőtlen, de legalább remegő kezeddel vödröt tartasz az arcod elé, a másikkal meg kétségbeesetten markolod a WC csésze oldalát. Hiába, visszafelé még a legdrágább koktélnak is hányás íze van. Mondjuk megfigyelőként viccesebb, ha valaki más üvölti be a megállókat a porcelánbusz vezetése közben. Az sem túl jó, mikor másnap délig egy korty vízzel üzemelsz a melóhelyen, de ebédidő ürügyén még attól is megszabadulsz. A kerti partikról ne is beszéljünk. Egészen biztos, hogy az eltussolt 11. bibliai csapás a langyos nyári estéken tapasztalható gyakori rókazivatar.

S mindezek közben csak reménykedni tudsz, hogy kedves barátaid az előző este hozzád hasonló állapotban voltak, és nem tudtak kényes képeket készíteni rólad.

furialkohol

Mi az a Startup?

-Kisfiam, mi leszel, ha nagy leszel? Tűzoltó, netán katona?

– Hol él, papa? Startupper leszek, csakis ez a jövő.

 

Nos, én sem maradhatok ki ebből a buliból. Világmegváltó terméket kísérleteztem ki. Innovatív, friss szellemiségű, globális problémákra jelent valódi megoldást. Gondolj csak bele: százmillió csecsemő éli úgy kis életét, hogy szülei semmit nem tudnak valódi érzéseiről, gondolatairól. Hány kétségbeesett, álmatlanul átvirrasztott éjszakát okoz az, hogy nem tudjuk, miért sír apró porontyunk a rácsok között?

A megoldás a “Csecsemő állapotkijelző”. A készülék masszív és rendkívül gyorsan rögzíthető. Minden mérethez ideális. Ergonómikus. Főleg az.

A picurka legfőbb gondolatait vetíti ki a képernyőre, kábelek sem kellenek. A rögzítő pofák az agyból vezetik a központi egység felé a jeleket. Az eredmény pillanatok alatt leolvasható, így a kapott értékeknek megfelelően tudunk gondoskodni az apróságról.

Sajnos a pénz a tervezés utolsó fázisában elfogyott, így a tömeggyártás küszöbén megrekedtünk. Olyan befektetőket keresek, akik támogatni tudják ezen projekt világméretű elterjedését. Ha ilyen vagy, szólj!

A képen maga a termék, valamint az állapotkijelző rendszerüzenetei láthatóak.

satuhatter

Szelektív gyermekmese

Nagyobbacska kupac kéretlen reklámújság hevert az asztalon, gondoltam leviszem a szelektívbe. Kezdtem volna behajigálni a konténer széles száján a papírhalmot, amikor a doboz belsejéből egy erőtlen, kétségbeesett hang szólított meg:

-Kérlek segíts! Már órák óta bent vagyok, teljesen elzsibbadtam. Nem tudok kimászni!

– Beszarok – gondoltam magamban. Valaki van odabenn. Segítenem kell neki.

– Jó, de hogyan kerültél oda be? –kérdeztem. Beestél?

– Nem, nem. Épp a szokásos napi öt zsák sittet hoztam ide a konténer mellé. Hirtelen megállt mellettem egy autó, kipattant belőle három fiatal. Megvertek, begyömöszöltek.

– Áhhá. Na, várjál. Majd én segítek a nyomorodon! – motyogtam. Bedobok pár zsákot, hogy ki tudj mászni! – közöltem, miközben egyre gyorsuló ütemben hajigáltam be a sittet a nyíláson.

-Okés, ennyi szerintem elég lesz. Elég. Oké, mondom elég. ELÉG! ELÉÉÉG! ELGGMMMMMMPPPPFFF!

Upsz, úgy látszik túlzásba vittem a dolgot, ugyanis nem fért be több zsák. Mindegy, egy kis kirándulást megérdemel a figura, majd a zámori szeméttelepen kihalásszák. Pont akkor fordult be a sarkon a begyűjtő teherautó. A konténer tartalmát a bűzös, feneketlen gyomrába ürítette. Akkor láttam csak meg a tábláján, hogy a végállomása a fóti égető lesz. Hmm, mindegy. Egy szeméttel kevesebb. Gondoltam, hogy szólok a sofőrnek a potyautas miatt, de erős fagyizhatnékom támadt.

Furi-szelektiv1

Furi Farm © 2014-2017 | kapcsolat: furi [kukac] furifarm.hu | Minden jog fenntartva!
Return to Top ▲Return to Top ▲