Mese

Nézőpont kérdése 2.

Bárcsak feleekkorák lennének a melleim. Kár volt berakni az implantokat, megszűnt minden idegvégződés. Ráadásul nehezek is, a hátam leszakad. Szemkontaktus helyett pedig minden túlvezérelt kan rögtön a dombok közé akar spriccelni. Ó, jesszus! Húsz év múlva legyőz a gravitáció, és a bimbóim alacsonyabban lesznek a köldökömnél.

A seggem jó, ez tény. Szoknya nélkül hordom a harisnyát még télen is. Örök hálával tartozom a természetnek, hogy ilyen csodát alkotott. Viszont jó lenne, ha egy pasi végre a belsőm miatt is szeretne, és nem csak a hátsómat markolászná bárgyú vigyorral a pofáján.

Itt van ez a Rómeó. Jóképű, izmos, vagány, csak minden barátnőmmel félrekefélt már. És erőszakos is. Bárcsak lenne egy szolid, visszafogott, szerető pasim, aki nem verné kékre a bucimat esténként.

A tököm tele van ezzel a hodály, városi tankkal is. Szép, fehér, de sokat zabál, és nem érzem a kiterjedését. A plázánál is csak a rokkant parkolóba tudok vele beállni, a proli tömeg meg csak röhög rajtam. Esténként céltalanul körözök vele a városban, remélve, hogy a könnyeim végre megszűnnek záporozni.

Jut eszembe, vennem kell egy új kiskutyát. Egy olyan kis cukker édibédit. A legutóbbi megint befulladt a ridikülbe, miközben önfeledten shoppingoltam. Miért nem bírják ezek a strapát?

Nézőpont kérdése

Nézd azt a csajt!

Ó, ha csak feleakkora melleim lennének, mint neki. Még a műanyag zacskóbeültetés kínjait is bevállalnám értük. Nő létemre a mellkasom lapos, mint egy bulimiás etióp agáré. A férfiak közül csak a háziorvosom tapogatja őket, ő is csak hivatalból. Meg fognak egyáltalán nőni valaha?

A seggem nem jó, ez tény. A legnagyobb nyári melegben is hosszú farmerben rohadok, hogy ne kelljen szégyenkeznem. A természet túl bőkezű volt a zsírsejtek osztogatásakor, soha nem fogom ezt neki megbocsájtani. Lesz valaha is olyan pasi, aki nem undorral tekint majd rá?

Itt van ez a Sanyi fiú. Jóképű, csinos, de olyan pipogya, hogy nemhogy szex, de még egy szorosabb ölelés sem lesz a dologból. Bárcsak lenne egy izmos, vagány srác, aki néha barátilag elpaskolná a fenekem.

Bárcsak kifognék én is egy férfit, aki szintén egy olyan óriási, hófehér terepjáróval viszonozná a szeretetemet. Egy ilyen döggel méltóság teljesen gördülhetnék be a pláza parkolóba is, végre emberszámba vennének. Biztosan jó érzés egy ilyennel esténként csak úgy céltalanul autózgatni a városban.

Mi a titok? A kiskutya? Nekem csak egy keverék, öreg kutyám van, de büdös és Anyunál lakik. Rajongva imád, és hűséges, nem mondom. De vele nem lehet megjelenni, a táskámba sem fér bele.

TLapó ittas

(…esküszöm agyonütöm a Józsit. Mit keresek én itt? Aszonta csak fel kell venni ezt a piros göncöt, aztán osztani a szórólapokat. Most meg itt ülök egy terem kellős  közepén, tele emberekkel. Rohangálnak meg visítoznak esztelenül. Hát még a gyerekeik… Ez meg mi a tököm? Mikrofon? Beszélnem is kell? Jó van, te meg ott ne integessé nekem, mert odamegyek, aztán lekeverek két egyformát. Hogy ezek a kölykök milyen rondák. Hatóságilag tiltanám meg a ronda embereknek a gyermekvállalást. Na. Legyünk túl rajta, elkezdem. Kurvára viszket ez az álszakáll. De mit mondjak?)

-Khm-khm. Kedves egybegyűltek. Azért jöttünk itt most össze, mi itten, hogy megünnepeljük a T-Lapót. Igaz, hogy nincs is (hukk), de nem baj, ezért kapom a pénzt.

(Most mit néztek így? Miért? Létezik?)

-Kivel kezdjük?

(Jézusom, te meg hogy nézel ki? Hát ebből sztereóban ömlik a takony. Kulás az arcod, Mi? Hú, de bájos vagy. Mondjuk egy tüsszentéssel megkoronázhatnád az estém. Még jó, hogy van rajtam kesztyű. De hopp! Az a bögyös az anyád?)

-Ó, hölgyem.  Tessék csak idehozni azt a gyönyörű gyereket! Ő elmondja nekem a verset, addig maga guggoljon mellém!

 (Hogy lehet ilyen ronda gyereke? Lehet, hogy nem is az övé. Anyukám, hogy egyem a combjaidat!)

-No, ülj ide az ölembe! Nagyon csinos kislány vagy. Mondasz nekem egy (hukk) verset?

(Nem, a télapó nem kér puszit. Mondom nem. NEM. Áááá. Mintha egy nyers, meztelen hal adott volna egy nyelvest. Jódot! Gyorsan!)

-Nagyon szép volt a vers. És anyukád jól viselkedett idén?

(Mert ha nem, akkor el lesz náspángolva a popikája. Hmm, még jó, hogy takar a szakáll, kezdek kivörösödni. Bombasztikus futóműve van.)

-Anyukám, kinyalnálak a harisnyás virgácsaidból, de cefetül!

 (hupsz, ez asszem kihallatszott. Mi ez a riadt csend? Meredten néz rám mindenki.  Igen, most már biztos, hogy kihallatszott. Valamit tennem kell. Tyű, nagyon nyomul a savam. Nem kellett volna az a palackos bor, mondtam én a Józsinak. Hú, Józsi! Elkaplak, szétcsaplak. De jaj! Már a torkomat kaparja a róka. Nem hiszem, hogy ezt sokáig vissza tudnám tart…

-PLACCS.

(végem…)

Fecni ikszekkel

Élt két testvér, Hernyó és Frici. Szívük tele volt szeretettel, de sajnos végtelenül hülyék voltak.

Hernyó elvitte a Hatoslottón a 430 milliót. Napokig töprengett, végül arra jutott, hogy csak a tesójával osztja meg a hírt. De előtte felmarta a pénzt, és azonmód megvette álmai 300 lóerős izomautóját.

A randit Fricivel pontban éjfélre, a közeli hipermarket parkolójának egy távol eső zugába egyeztette le. A megbeszélt időpontban találkoztak, az autóban ülve tanakodtak a további teendőkről.

A titok akkor marad titok, ha senki más nem tud róla. Agyaltak, hogyan tegyenek némasági fogadalmat. Mit csináljanak? Kézfogás? Az olyan snassz. Puszi? Eskütétel? Gyerekes.

Teljesen bepárásodott az autó, annyira törték a kis a kis kobakjukat.

Hirtelen egymásra néztek, tágra nyílt szemükben láng lobogott. Megvan!

A testvérek alvadt vérben pácolódott, döglegyekkel tarkított, két hete oszladozó tetemeit a szabadnapjáról berángatott takarítónő, Mari néni találta meg. Elmondása szerint ilyen mocsok dolgot még nem látott, pedig kisuvickolt már pár mosdót életében.

Hogy mi a tanulság? A szeretet többet ér, mint a pénz.

Vagy nem, várjál! Van jobb is: vérszerződés kötése esetén soha nem hosszában vágjuk az ereket!

A felhőtlen boldogság Grabovoj számsora

Nem kell túlbonyolítani a dolgokat. Nem kell hosszú és megjegyezhetetlen számsorokat a fejedben tartanod.

Itt a titok:

1 – 2

Ismételgesd nagyon, nagyon sokat. Hangosan. Az év minden napján, a nap minden órájában. Ne törődj mások negatív véleményével! Ők ezt nem érthetik. Csak rendületlenül ismételd, hangosan kimondva a számokat. Szépen lassan, egymás után. Az “egynél” dőlj előre, a “kettőnél” hátra. Éld bele magad. A szád szélén megjelenő nyálhab foszlányok jelzik, hogy már jó úton haladsz.

Alkat kérdése, mikor köszönt be a boldogság. Ha valóban kitartó voltál, és folyamatosan mantráztad a számokat, egy nap megáll egy szép és nagy fehér autó a házad előtt. Emberek szállnak ki belőle, a te embereid. Erre vártál.

A tested vonalaihoz szorosan passzoló ruhába öltöztetnek. Igaz, hogy a kezeidet a szíjak miatt nem tudod majd mozgatni, de egy boldog embernek nincs szüksége mozgatható végtagokra. Meleg, biztonságos, kibélelt szobába visznek. Apró tűszúrást érzel csak, és akkor megtörténik. Vénáid a sokktól megfeszülnek, szíved irtózatos pumpálásba kezd, hogy befogadja az új jövőt. Végre megérkezel.

Megszűnik a külvilág, a kis rácsos ablakon beszűrődő fény túlvilági tündöklésbe vált. Az aggódás helyét a határtalan öröm és boldogság veszi át. Nincsenek problémák, csak te vagy és a végtelen univerzum.

Sikerült. Megcsináltad!

A farkas és a hét kecskegida

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy szűkös, rozoga, de annál családiasabb légkörű, meleg szalmaillatú kuckó. Ott élt, éldegélt hét kicsi kecskegida: Álmos, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és a kis Töhötöm. Ööö. Ja, nem. Az egy jóval régebbi sztori. Inkább elkezdem elölről.

Khm-khm.

Tehát ott élt abban a kifogásolható állapotú nyomorult viskóban az a hét kis ártatlan jószág: Tudor, Vidor, Hapci, Szende, Szundi, Morgó, Kuka. De mégsem. Nem lesz jó, ez is egy másik törpénet. Hmm. Hadd gondolkodjak egy picit! Adj egy korty vizet!

(nagy korty vizet az arcába vesz, megfontoltan és lassan öblöget, majd nyel)

Nna, megvan. Szóval ott vergődött abban a szaros ólban az a pár szerencsétlen pára: Hétfő, Kedd, Szerda, Csütörtök, Pén…

Ááá, a faszomat! Ma este nem lesz mese! Aluggyá!

(villany izomból leolt)

7kecske

TRÚ arcok

– Apaa, mi az ott? – kérdi a nutellás szájszegletű kis szöszke.

– Egy elefánt, drága egyetlen kislányom.

– Jaaj, Apa, tudom! Azt tudom, hogy egy elefánt. De az a nagy, lógó micsoda rajta ott, ni!

– Hát az olyan, mint ami neked is van és mindenbe belevered: az orra, te kis butus.

– De az orra nem a fenekéből nő ki. Még az elefántoknak sem. Mi az?

– Khm, ja. Hogy az? Khhhm. Az a kukija – feleli apuka remegő hangon, vöröslő fejjel.

– Apa, te nem mondasz igazat! A múltkor, mikor véletlenül rád nyitottam, akkor azt hebegted, hogy az a kuki, ami a lábad között fityegett. Hogy a fiúknak kukijuk van, a lányoknak meg puncijuk. De a te kukid egy nyiszlett, vékony giliszta ahhoz képest. Csak szőrösebb.

– Na jól van kislányom, most már ELÉG LEGYEN!

(kislány szemében könnyek gyűlnek, még a szottyadt sósperec is kiesik a kezéből. De 5 másodperc csend után…)

– És a kiselefánt is kakil? Miért nincs rajta pelenka?

– Mert az anyukájának nincsenek ujjai, hogy a kiselefánt popsiján eligazítsa a pelust. Vagy mit tudom én. Nem kérsz mégis inkább egy okostelefont te is, fészbúkozhatnál rajta egész nap zavartalan!

 

elefant

Furi Farm © 2014-2017 | kapcsolat: furi@furifarm.hu | Minden jog fenntartva!
Return to Top ▲Return to Top ▲