Mi ketten

Poronty a házban 2.

Nagyon jó játékot találtam ki. Szükséges hozzá egy átlagos használati tárgyakkal felszerelt lakás, illetve legalább egy db 1 éves poronty.   Nem kell mást tenni, csak pontozni a napi tevékenységét:

Popsira huppanás állásból: 2 pont.

Arcra esés kéz nélkül: 10 pont.

Ágy széléről leugrással arcra esés: 15 pont.

Asztalról nehéz és/vagy éles tárgy magára rántás: 20 pont.

Hanyatt esés közben székbe kapaszkodás, magával rántás, székkel arcon csapás: 50 pont.

Nekifutással asztal szélébe harapás, ezáltal ínyvérzés: 60 pont.

Kád szélébe harapás, fogletöréssel: 100 pont.

 

Reggel kipróbáltuk a játékot, fél tízkor abbahagytuk, mert elértük a maximális 1000 pontot.

Ez egy hülye játék.

Poronty a házban

Edény? Kézben. Bab megvan? Oké. Víz? Jelen. Akkor indulhat a babázás!

Csecsemővel egy háztartásban élni olyan, mint az egyiptomi sivatag: amerre mész, Szfinx szag terjeng. A meghatottságtól gyakran könnyezel, mintha homok ment volna a szemedbe. A baba egész nap teveled van, meg „oáz” is.

Azt nem értem, hogy a friss szülők mit siránkoznak az éjszakai fent létek miatt? Én most is simán nyolc órákat alszom. Hetente. Az altatással nincs gond: lerakom nyolckor, elszámolok tízig és már horpaszt is. Jó, néha fél tíz körül már leesik a fejem a fáradtságtól.

Várj egy pillanat! Mi az ott nálad? Tedd le gyorsan mielőtt baja esik! Jaj, ne! Kész, vége. A fenébe. Plüssből kellene a mécses, azt nem tudnád eltörni.

Apuci parázik, hogy neki kell pucolnia a poronty pelenkában pácolódó puculóját. Anya meg attól pánikol, hogy nem jó anya. Meg attól, hogy a babu akkora vákuummal szív, hogy az egyre hosszabb  mellbimbóját lassan elég lesz átdobnia  a kiságyba, mint egy szál főtt makarónit.

Rájöttem: a babának kezdetben egyetlen hosszú cső köti össze a száját az alsó kimenettel. A folyadékok ugyebár összenyomhatatlanok, tehát amint eszik, alul rögtön távozik a bent tartózkodó anyag arányos része. Vicces, hogy állandóan nyaggatjuk, hogy böfizzen, pukizzon. Aztán később azért, hogy ne. Közben Pavlov csengője úgy tűnik beragadt, gyakran szenvedünk nyáltúltengésben. De legalább a kiszáradás veszélye nem fenyegeti.

Mindenki kíváncsi a kakijára: az orvos, a védőnő, a szülők. Így elhitetik vele, hogy a kakija nagyon értékes dolog. Aztán majd később döbben rá, hogy szart sem ér. Gondoltam a derekán körbetekerek egy zsákot, akkor csak hetente kell üríteni. A végére olyan lesz, mint egy keljfeljancsi. De Anyu arcát látva gyorsan letettem erről.kisbaba

Penge

Piri nyekergett nekem, hogy túl bozontos vagyok. Menjek, keressek fel egy borbélyházat.

Hát én felkerestem. Nehéz volt, mert neten is alig találtam. Azt hittem, minden sarkon áll egy. Elmentem a címre. Az épületbe belépve félhomály és sűrű, émelygős, levendula illatú füst fogadott. Kicsit furcsálltam, hogy a közelben nincsenek asztalok, ollók, fésűk és agyongyűrt kétéves magazinok. De nem törődtem vele, mert egy rendkívül kedves, szemrevaló hölgyike tipegett fölém magassarkúban. Vörös, süppedős bőrrel bevont kanapén hellyel és egy pohár gyöngyöző, jéghideg pezsgővel kínált.

Ez igen, ez kiszolgálás! – gondoltam magamban. De hogyan lesz itt nyírás? Hova fog potyogni a szőr?  A kislány az ölemben majd biztos megoldja. Várjunk csak, mit keres ez az ölemben, és miért babrálja a fogaival a sliccemet? Most nézem csak, hogy az amúgy formás kebleit nem is fedi semmi. Na jó, megyek, nincs időm erre, nekem családom van.

Félrelöktem a lányt, elindultam a kijárat felé. Két szekrény méretű kigyúrt legény azonban az utamat állta. A megbontott pezsgőre és a kedves kolleginájuk lelki sérüléseinek kompenzálására hivatkozva legomboltak rólam egy húszast. Inkább odaadtam nekik, mert nem szeretek törött csontokkal létezni.

Tincs hangulatban értem haza. Be sem csuktam az ajtót, Piri rögtön kiabált a konyhából:

– Na, megkopasztottak, Nyuszikám?

– Ja. Alaposan…

borotva

Mi ketten

Elmentem a közeli kaland-túra boltba, és vettem 15 deka bátorságot. Ennek birtokában végre szerelmet tudtam rebegni a szívem csücskét igencsak izgató hercegnőnek. A leányzó gyakran csoroszkált az erdőben, mindig pont ott, ahol én is sertepertéltem. A legutolsó találkozásunkkor a tettek mezejére léptem. Leszólítottam. Ugyan mit történhet? Leköp? Vagy zsákba húz és pépre ver, mint az előző csaj, akinél próbálkoztam?

-Hé, kislány! A Téboly magazinból már értesültem, hogy kábé mik az esélyeim nálad, de akkor is tudnod kell, hogy nem bírom már tovább nélküled! Reménytelenül beléd szerettem!- közöltem.

-Óh! –rebegte a tündéri tünemény. Hát te még hiszel a mesékben? Mert az az újság csak mese, a tudtom nélkül írtak rólam mindenféle baromságot. Beperelni őket nincs pénzem. Nekem nem kell nagy autó meg izomkötegek. Én szeretetre vágyom és rád, te hülye pöcs! Hát hányszor kell még elmenjek előtted, hogy végre észrevegyél?! – kérdezte ingerülten, de közben szeme ragyogott a boldogságtól.

Ó, én hülye pöcs! Nem vettem az adást, nem szoktam meg, hogy egy nő rámgerjed. Hát akkor azért kóricált annyit ez a lány ebben a sűrű rengetegben.

Leültünk egy moha ette kőre, mint a szerelmesek. Ölelkeztünk, puszilkálóztunk és közben megbeszéltük, hogy ezentúl járunk.

Állat. Most már nem én vagyok és ő van, hanem mi vagyunk. Vége az egyAIDSakás kalandoknak.

Érdekes volt, hogy együttlétünk alatt elég gyakran pukiszag terjengett felőle, de ezt betudom az izgulásnak. Kicsit kellemetlen, mint a rizzsel teli pofával való tüsszentést megelőző kínos pillanat. Nem kérhetem számon rajta, mert az illetlenség lenne. És hát szegénykémnek orra sincs, nem is érzi, hogy olykor akad egy kis púrobléma. Ez legyen a legnagyobb baj, én sem vagyok egy rózsabokor.

Piri! Az életem olyan volt nélküled, mint a sivatagban rothadó tevetetem alacsonyan köröző dögkeselyűk nélkül. Még csak 10 órája ismerlek, de olyan mintha 10 évet lehúztunk volna egymással. Örök hűséget fogadok neked, mert megérdemled. Hülye persze nem vagyok, vakságot nem fogadok. A szemeimet azért használom néha arra is, hogy egy-egy mezítelen combot jó alaposan végigmérjek.

Mosolygó boci szemeid, piros pofikád minden búmat feledteti. Remélem, boldoggá tudlak majd tenni. Lesem a kívánságaid. Fogom a kezed amikor elalszol, fogom a hajad amikor hánysz. Nem is tudom, hirtelen mit mondhatnék még. Köszönlek, te csoda!

ketten

Furi Farm © 2014-2017 | kapcsolat: furi@furifarm.hu | Minden jog fenntartva!
Return to Top ▲Return to Top ▲