Vámpírok

Mitől félsz? Az Alkonyat zergelábú, jókisfiú sztájlos vámpírbohózatától? Mit tudna veled tenni? Halálra ölel? Maximum rád csorgatja a nyálát, de egy kis kezelés szappanos meleg vízzel és a fájdalom máris a múlté.

Lássuk, ki van még. Drakula. Tőle rettegsz? Ha nem vagy hófehér porcelánbőrű, kívánatos vörös ajkakkal és dagadó nyaki vénával megáldott szűzlány, akkor nincs okod a pánikra.

Egyébként nem is értem a vérszívókat. Miért jó a friss vér? Nyers, rideg, sós, ragad. Hagymával sütve, ropogós héjú de puha bélű kenyérrel tunkolva már más tészta. Tiszta maszat lesz a fehér gallérja annak, aki eret csapolva szürcsöli a vörös nektárt a helyes kis szemfogaival.

Halkan súgom meg, nehogy megijedj. Az igazi vérszívók közöttünk élnek. Normál emberalakot öltenek, észrevétlenül vegyülnek el fajtársaik csoportjaiban. Nem égeti őket a napfény, sőt kifejezetten szeretik süttetni a hasukat. Hiába lógatsz az orruk elé fokhagymát, boldogan csattintják bele a fasírtos szendvicsükbe. Lötykölhetsz rájuk szenteltvizet, csak hülyének néznek.

Hogyan ismered fel őket? Ha közelebbi kapcsolatba kerülsz velük, minden találkozáskor valami megmagyarázhatatlan érzés tolakszik fel benned. Merülsz. Érzed, hogy percről percre merülsz. A lény szívja ki belőled az életenergiát. Menekülni szeretnél, de nincs hova.

Pa-pa-pa-pa-pa. Kérés nélkül indul be a szófoshow. Beszél, beszél és beszél. Nincs szüksége szemkontaktusra vagy helyeslő bólogatásra, hümmögésre. Egyáltalán, semmilyen reakcióra nincs szüksége, csak a közelségedre. Mindent tudsz róla, bár egy büdös szóval nem kérdeztél tőle semmi személyeset. Hatásos ellenszer lehet, ha a feje búbján terpeszkedő hajszálakat a hongkongi telefonkönyvvel igazítod fazonra. A televízióval ellentétben az ilyen embert BE kell dugni a konnektorba, hogy végre csöndben maradjon. Igazából nagyon segítőkész, rendes figura, csak ne kelljen vele egy légtérben tartózkodni egy spontán tüsszentésnél hosszabb ideig. Viszont attól, hogy valaki válogatás nélkül tolja az arcodba a végeláthatatlan körmondatokat, még lehet érdekes ember.

Rossz hírem van. Vannak sokkal nehezebb esetek is. A folyton és ok nélkül panaszkodók. Ők azok, akiknek mindegy, hogy milyen körülmények között élnek, nincs ember a Földön, aki náluk jobban szenvedne. Érdeklődést és együttműködést mímelnek, de a hátad mögött majd megeszi őket a féltékenység és az irigység a te sikeres és ragyogó életed miatt. Nem látnak a dolgok mögé, nem tudják, hogy máshogy is lehet. Pontosabban tudják. Nagyon is tudják. Attól rettegnek, hogyha eldobják az álarcot, amit viselnek, nem maradna belőlük semmi. Pedig pont akkor lehetnének olyan lények, akik mellett nem gondolja már a második percben a partner, hogy ideje olajra lépni. Mert nincs más választás. Hiábavaló több beborozott hangulatú, őszinte lélekelemzés és a probléma megbeszélése. Másnap újra minden megy a régi kerékvágásban.

Mit tehetsz? Menekülj! Vagy használd a telefonkönyvet…   

Tlapó ittas

(…esküszöm agyonütöm a Józsit. Mit keresek én itt? Aszonta csak fel kell venni ezt a piros göncöt, aztán osztani a szórólapokat. Most meg itt ülök egy terem kellős  közepén, tele emberekkel. Rohangálnak meg visítoznak esztelenül. Hát még a gyerekeik… Ez meg mi a tököm? Mikrofon? Beszélnem is kell? Jó van, te meg ott ne integessé nekem, mert odamegyek, aztán lekeverek két egyformát. Hogy ezek a kölykök milyen rondák. Hatóságilag tiltanám meg a ronda embereknek a gyermekvállalást. Na. Legyünk túl rajta, elkezdem. Kurvára viszket ez az álszakáll. De mit mondjak?)

Khm-khm. Kedves egybegyűltek. Azért jöttünk itt most össze, mi itten, hogy megünnepeljük a T-Lapót. Igaz, hogy nincs is (hukk), de nem baj, ezért kapom a pénzt.

(Most mit néztek így? Miért? Létezik?)

Kivel kezdjük?

(Jézusom, te meg hogy nézel ki? Hát ebből sztereóban ömlik a takony. Kulás az arcod, Mi? Hú, de bájos vagy. Mondjuk egy tüsszentéssel megkoronázhatnád az estém. Még jó, hogy van rajtam kesztyű. De hopp! Az a bögyös az anyád?)

Ó, hölgyem.  Tessék csak idehozni azt a gyönyörű gyereket! Ő elmondja nekem a verset, addig maga guggoljon mellém!

 (Hogy lehet ilyen ronda gyereke? Lehet, hogy nem is az övé. Anyukám, hogy egyem a combjaidat!)

No, ülj ide az ölembe! Nagyon csinos kislány vagy. Mondasz nekem egy (hukk) verset?

(Nem, a télapó nem kér puszit. Mondom nem. NEM. Áááá. Mintha egy nyers, meztelen hal adott volna egy nyelvest. Jódot! Gyorsan!)

Nagyon szép volt a vers. És anyukád jól viselkedett idén? (Mert ha nem, akkor el lesz náspángolva a popikája. Hmm, még jó, hogy takar a szakáll, kezdek kivörösödni. Bombasztikus futóműve van.)

Anyukám, kinyalnálak a harisnyás virgácsaidból, de cefetül!

 (hupsz, ez asszem kihallatszott. Mi ez a riadt csend? Meredten néz rám mindenki.  Igen, most már biztos, hogy kihallatszott. Valamit tennem kell. Tyű, nagyon nyomul a savam. Nem kellett volna az a palackos bor, mondtam én a Józsinak. Hú, Józsi! Elkaplak, szétcsaplak. De jaj! Már a torkomat kaparja a róka. Nem hiszem, hogy ezt sokáig vissza tudnám tart…

PLACCS.

(végem…)

/verz

Viszolygok a magamutogató emberektől. Szerintem egytől egyig perverzek.

Először is kihúzom a kettes létrát, majd nekitámasztom a falnak. Felmászok rajta a párkányig, majd életem kockáztatásával a párkányon elkúszok a sarokig. Onnan átlendülök a vén diófa legvastagabb ágára. Aztán kiegyensúlyozok a lengedező ág végére. Erősen kinyújtózva, egy piszkavas segítségével már épp résnyire ki tudom nyitni a szomszédasszony fürdőszobájának ablakát. És akkor mit kell látnom?

Ott illegeti magát a tükör előtt meztelenül, szemérmetlenül az az erkölcstelen alak.

Pfejj. Fertő!

Furi Farm © 2019