Svájci franc

Már egy jó ideje nem nézek televíziót. Ott csak idegbeteg reklámok mennek. Vagy gyógyszerreklám, vagy hitelreklám. Vagy gyógyszer, hitelre. Bár a sorrend nem helyes: az emberek általában azért gyógyszerezik magukat, mert hitelük van.

Mondhatnak bármit, kereskedelmi bankban dolgozni a legvidámabb dolog. Múltkor betotyogtam egybe, hogy készpénzt kérjek. Mikor az ügyintézők megtudták, hogy hitelre szeretném, elmosolyodtak. Mikor megtudták, hogy mennyit szeretnék, már hangosan kuncogtak. S végül, mikor benyögtem, hogy mindezért cserébe mennyi a bejelentett fizetésem, hahotahurrikán söpört végig a helyiségben.    

Szelerem

Elmentem a közeli kaland-túra boltba, és vettem 15 deka bátorságot. Ennek birtokában végre szerelmet tudtam rebegni a szívem csücskét igencsak izgató hercegnőnek. A leányzó gyakran csoroszkált az erdőben, mindig pont ott, ahol én is sertepertéltem. A legutolsó találkozásunkkor a tettek mezejére léptem. Leszólítottam. Ugyan mit történhet? Leköp? Vagy zsákba húz és pépre ver, mint az előző csaj, akinél próbálkoztam?

-Hé, kislány! A Téboly magazinból már értesültem, hogy kábé mik az esélyeim nálad, de akkor is tudnod kell, hogy nem bírom már tovább nélküled! Reménytelenül beléd szerettem!- közöltem.

-Óh! –rebegte a tündéri tünemény. Hát te még hiszel a mesékben? Mert az az újság csak mese, a tudtom nélkül írtak rólam mindenféle baromságot. Beperelni őket nincs pénzem. Nekem nem kell nagy autó meg izomkötegek. Én szeretetre vágyom és rád, te hülye pöcs! Hát hányszor kell még elmenjek előtted, hogy végre észrevegyél?! – kérdezte ingerülten, de közben szeme ragyogott a boldogságtól.

Ó, én hülye pöcs! Nem vettem az adást, nem szoktam meg, hogy egy nő rámgerjed. Hát akkor azért kóricált annyit ez a lány ebben a sűrű rengetegben.

Leültünk egy moha ette kőre, mint a szerelmesek. Ölelkeztünk, puszilkálóztunk és közben megbeszéltük, hogy ezentúl járunk.

Állat. Most már nem én vagyok és ő van, hanem mi vagyunk. Vége az egyAIDSakás kalandoknak.

Érdekes volt, hogy együttlétünk alatt elég gyakran pukiszag terjengett felőle, de ezt betudom az izgulásnak. Kicsit kellemetlen, mint a rizzsel teli pofával való tüsszentést megelőző kínos pillanat. Nem kérhetem számon rajta, mert az illetlenség lenne. És hát szegénykémnek orra sincs, nem is érzi, hogy olykor akad egy kis púrobléma. Ez legyen a legnagyobb baj, én sem vagyok egy rózsabokor.

Piri! Az életem olyan volt nélküled, mint a sivatagban rothadó tevetetem alacsonyan köröző dögkeselyűk nélkül. Még csak 10 órája ismerlek, de olyan mintha 10 évet lehúztunk volna egymással. Örök hűséget fogadok neked, mert megérdemled. Hülye persze nem vagyok, vakságot nem fogadok. A szemeimet azért használom néha arra is, hogy egy-egy mezítelen combot jó alaposan végigmérjek.

Mosolygó boci szemeid, piros pofikád minden búmat feledteti. Remélem, boldoggá tudlak majd tenni. Lesem a kívánságaid. Fogom a kezed amikor elalszol, fogom a hajad amikor hánysz. Nem is tudom, hirtelen mit mondhatnék még. Köszönlek, te csoda!

Furi Farm © 2019