Telefánt

-Apaa, mi az ott? – kérdi a nutellás szájszegletű kis szöszke.

– Egy elefánt, drága egyetlen kislányom.

– Jaaj, apa, tudom! Azt tudom, hogy egy elefánt. De az a nagy, lógó micsoda rajta ott, ni!

– Hát az olyan, mint ami neked is van és mindenbe belevered: az orra, te kis butus.

– De az orra nem a fenekéből nő ki. Még az elefántoknak sem. Mi az?

– Khm, ja. Hogy az? Khhhm. Az a kukija. – feleli apuka remegő hangon, vöröslő fejjel.

– Apa te nem mondasz igazat. A múltkor, mikor véletlenül rádnyitottam, akkor azt hebegted zavartan, hogy az a kuki, ami a lábad között fityegett. Hogy a fiúknak kukijuk van, a lányoknak meg puncijuk. De a te kukid egy nyiszlett, vékony giliszta ahhoz képest. Csak szőrösebb.

– Na jól van kislányom, moST MÁR ELÉG LEGYEN!

(kislány szemében könnyek gyűlnek, még a szottyadt sósperec is kiesik a kezéből. De 5 másodperc csend után…)

– És a kiselefántok is kakilnak? Miért nincs rajtuk pelenka?

– Mert az anyukájának nincsenek ujjai, hogy a kiselefánt popsiján eligazítsa a pelust. Vagy mit tudom én. Nem kérsz mégis inkább egy okostelefont te is, fészbúkozhatnál rajta egész nap zavartalan!

Kecske mese

Bim-bam- szól a csengő, az ajtórésen kikukkant ő,

Szőrös feje meg-megremeg, tág pillákkal riadtan néz,

 A csengőgombot így ki nyomja? Egy NAV revizor kéz.

Rosszban törte a fejét, feketén adta a tejét.

-Kell a pénz, én nem kertelek! – mondja, nyakamon sok kecskegyerek gondja. Őszül már a szakállam, kizsigerel ez az állam.

-Ez legyen  a te gondod! –szúr oda a felügyelő. Holnapra a hátralékod kerítsd elő!

Ám másnap minden fényes, senki sincs fenyegetve,

Az eljárás megszűntetve, mindenkinek jobb a kedve.

Hogyan lehet mégis ez? Az ellenőr nem kegyelmez.

A kenőpénzt nem ismeri, a törvényt ő így tiszteli.

Úgy, hogy a kecske bebaktatott a hivatalba, felkereste a főosztályvezetőket, és mégis mekkent egyet.

Furi Farm © 2019